Egy buszsofőr sokkoló vallomása: “Az utas a karomra tette a kezét és csak annyit mondott megszorítva a kezem, hogy…”

Egy buszvezető írta le, mi történt vele a minap. Nem kell valami eget rengető dologra számítani, mégis nagyon emberi és tanulságos.

Úgy gondoltuk, ez az eset nagyon id érdemes arra, hogy minél több emberhez eljusson! Íme a történet:

“Aki ismer, tudja hogy buszsofőr vagyok. Ma reggel kb 7 körül Csípőpusztára értem, ami Beremendhez közel van.

Ott azt láttam hogy a ködös, nyirkos időben egy munkaruhás cigányember gyalogol gumicsizmában.

Azonnal megálltam pedig tilos. Azt mondta Alsószentmártonba megy. Felvettem, az utasaimmal beszélgettek a jó melegben.

Az út kb 20 perc volt még busszal, de gyalog több óra lett volna! Amikor megálltam Szentmártonban, mindenki kiszállt csak az öreg maradt fent.

A karomra tette a kezét és csak annyit mondott megszorítva a kezem: köszönöm. Az volt a válaszom; emberek vagyunk.

Nem szégyellem hogy egy könnycsepp végigfolyt az arcomon… az öreget senki se hozta volna el.

Mondd ki magadban hogy miért! Mert…igen! Láttam.az arcán a hálát és a szomorúságot.

Összezavart, mert túl sok nyomort látni mindenfelé és a gyűlöletet ahogy utáljuk egymást!

Emberek! Ennek nem kellene így lenni! EMBEREK VAGYUNK!

Hartvég Zoltán”

Te mit gondolsz? Ne felejtsd el megosztani! 

(Kiemelt kép: Wikipedia)