Oldal kiválasztása

Pista bácsi, az idős falusi tanító egész későbbi életemet jobbá tette ezzel a különleges leckével!

Egy kis faluban nőttem fel, az első négy osztályt egy olyan iskolában jártam ki, ahol egy tanterem és egy tanár volt: Pista bácsi, egy idős, egyenes gerincű, tisztességes ember. Igazi pedagógus, aki nemcsak a tananyagot verte a fejünkbe, hanem tisztességre is nevelt.

Egyszer a következő leckével magyarázta el nekünk, milyen fontos és lényeges dolog a megbocsátás: Azt a feladatot adta fel nekünk, hogy vegyünk egy kartondobozt, és tegyünk bele annyi körtét, ahány embert ismerünk, aki valamivel feldühített, és nem tudunk neki megbocsátani…

Azt kérte, hogy vegyünk egy kartondobozt, és tegyünk bele annyi körtét, ahány ember feldühített valamivel, és nem tudunk neki megbocsátani.Ezt a dobozt egy teljes hétig mindenhová el kellett vinnünk magunkkal, még a vécére is, sőt, még éjszaka is az ágyunk mellett kellett tartani.

Eleinte jó mókának tűnt a dolog, és mivel komolyan vettük a feladatot, igyekeztünk minél több körtét beletenni a dobozba, nehogy megfeledkezzünk bárkiről, aki felbosszantott, és akire azután haragudtunk.

El kell ismernem, én jó pár körtét tettem a dobozba. Szám szerint hetet. Ennyi ember volt, akit utáltam valamiért, és nem tudtam neki megbocsátani.

Három-négy nap után kezdtem magam szörnyen rosszul érezni.

Az első körték már igencsak rohadtak voltak, borzalmas bűzt árasztottak. Szétfolytak, átterjedt az egész szag a többi körtére is. És nekem ezt a bűzlő kartondobozt, telis-tele rothadó körtével még mindig magamnál kellett tartanom! Rettenetes érzés volt, undorodtam az egésztől!

Amikor az egy hét elteltével a kartondobozt széles mozdulattal a kukába hajíthattam, fellégeztem: olyan szabadnak éreztem magam, a világ terhe szakadt le rólam!!!

Olvasd el ezt a cikket is –>  Kis híján elájult az anyuka, mikor belenézett kisfia játékautójába: két képet is posztolt arról, hogy mit talált benne

Ekkorra már – a többi diáktársammal együtt – megértettem, mit akart megtanítani nekünk Pista bácsi: a súlyos, bűzös és ragacsos papírdoboz, amit egy héten keresztül magunkkal cipeltünk, olyan, mint a gyűlölet, ami a mások iránti haragból táplálkozik, ha nem tudunk megbocsátani.

Az a nyomasztó bűz megmérgezi a szívet, és mindig ott lesz, ha nem tudunk tőle megszabadulni, ha nem tudunk megbocsátani.

Azt hisszük, hogy másoknak teszünk szívességet, ha megbocsátunk nekik, de az az igazság, hogy a megbocsátás a legnagyobb szívesség, amit önmagunknak tehetünk!

Tetszett? Akkor ne felejtsd el megosztani!  

(Képünk illusztráció)