Vujity Tvrtko őszintén elmondta: “Kárpátalján közbeszéd tárgya, hogy…”

Mi is beszámoltunk arról, hogy Vujity Tvrtko Hawaii szigetén lévő otthonából Ukrajnába, Kárpátaljára utazott, hogy onnan tudósítson, és ott segítse az embereket.

A Beregszászon működő Pulzus rádió egyik műsorvezetője lett. Az ATV reggeli műsorába jelentkezett be, ahol elmondta:

Kárpátalján is elindult a katonák sorozása, ami úgy néz ki, hogy településeken megjelennek sorozó biztosok, megnézik, kik vannak ott, és átadják a sorozólapokat.

Kárpátalján közbeszéd tárgya, hogy ki kapott ilyen sorozólapot, és ki nem – mondta a műsorvezető.

Ungváron azt tapasztalta, hogy nincsen parkolóhely, mert annyi a Kijevből és Kelet-Ukrajnából érkező autó. Beregszász belvárosában pedig nem igazán látott férfiakat, inkább nőket és gyerekeket.

Beregszász polgármestere segítséget kért a víz- és áramellátás miatt, ami Tvrtko szerint nem azt jelenti, hogy nincsenek ezek a szolgáltatások a városban.

Tvrtko fiával együtt érkezett Kárpátaljára. Fia, Barnabás a Baptista Szeretetszolgálat önkénteseként adományokat oszt, segíti a menekülteket.

Így ír fia döntéséről Tvrtko a közösségi oldalán: “Barnabás egy nappal később ült repülőre Hawaiion, saját maga választotta ezt az utat. Kérdésemre, hogy “miért?” azt mondta:

“Apa, most múltam el 18. Ha nem piros és magyar lenne az útlevelem, hanem kék és ukrán, akkor engem is vinnének lövöldözni oda, ahová nem akarok menni. Anya sírna, én félnék. Nem tudtam volna békésen nézegetni a teknőseinket a pálmafa alatt, szerettem volna eljönni ide, hogy veled együtt segíthessek másoknak!”

Mivel itt katonai igazgatás van, Barnabást is akkreditáltuk: ő a helyi rádió technikusa (nagyon ért hozzá), illetve a Baptista Szeretetszolgálat itteni önkéntese. Amikor nem az adást felügyeli, akkor segélyeket pakol, élelmiszert oszt és menekült kicsikkel játszik. És még nekem is segít!

1991-ben, 18 évesen, 4 nappal az érettségi után kerültem bele a délszláv háborúba, majd lettem az eszéki hadirádió munkatársa. Mentem, mert mennem kellett, s tettem a dolgomat, mert úgy éreztem az a helyes.

Barnabás 4 nappal azután szállt repülőre, hogy leérettségizett. Szoros felügyeletem mellett, hatalmas szorgalommal és alázattal teszi azt, amit helyesnek érzett! Féltem, s szavakkal leírhatatlanul büszke vagyok rá”

Te mit gondolsz? Ne felejtsd el megosztani!