A barátnőmmel leültünk sült keszeget enni egy balatoni bódénál: 10 perc múlva így súgnak össze a hátunk mögött

A barátnőmmel évek óta járunk a Balatonra, nagyon szeretjük, mert közel van, busszal könnyen eljutunk bárhová.

Nyugdíjasok vagyunk, ezért nagyon megnézzük, hogy éppen hol étkezünk az ott eltöltött néhány nap alatt.

A Balaton és környéke minden évszakban úgy fel szokott tölteni bennünket, hogy hetekig erről beszélünk..

Viszont Siófokon olyan dolog történt velünk, hogy talán egy életre elment a kedvünk a Balatontól, leírhatatlanul csalódottak és szomorúak vagyunk.

Tudom, hogy nagyon szálkás hal a keszeg, de én valamiért imádom jól átsütve, ropogósan, frissen.

Ezért egy siófoki lakókocsis kifőzdében (mindig az ilyen kisebb, családias helyeket keressük) kértem kb 30-40 deka paprikás lisztben sült keszeget és egy szelet kenyeret.

A kishölgy a pultban fel is írta, kérte, hogy várjunk 10-15 percet és szól, ha elkészült.

10 perc után arra lettünk figyelmesek, hogy a lakókocsi mögött vita alakult ki, majd a tulajdonosnak látszó tagbaszakadt, pocakos férfi elkezdett méltatlankodni a kiszolgálóval.

Ha jól hallottuk, ezt mondta: “Nehogy már a nyuggereknek adjuk el a keszeget, amikor így is alig van belőle és a külföldiek ötször annyit fizetnek érte!”

Nem telt el két perc és a hölgy odajött hozzánk és kérte az elnézésünket, de elmondása alapján a keszeg sajnos elfogyott, de tudnak nekünk sütni debreceni kolbászt finom dijoni mustárral.

Nem szokásom háborogni, főleg nem az interneten, de ilyen helyzetben még életemben nem voltam. Hol van az a híres magyar vendégszeretet?

A mi pénzünk miért nem jó, főleg ebben a helyzetben, amikor a világjárvány árnyékában, amikor sokkal kevesebb külföldi turista jön?

Ti mit tettetek volna  a helyünkben? Írjátok meg kommentben, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit léptetek volna…

Mit gondolsz? Ne felejtsd el megosztani!  

(Képünk illusztráció)