Oldal kiválasztása

Tara Woods és 4 éves kislánya, Norah épp bevásárlókörúton voltak, hiszen aznap volt a kislány születésnapja.

Norah egyszer csak felállt a bevásárlókocsiban, vidáman integetett és ezt mondta: “Hé, öreg bácsi, ma van a születésnapom!”

A bácsinak morcos arca volt és nagyon vastag szemöldöke. Az anyuka így emlékszik vissza a történetre: “Mielőtt rászóltam volna kislányomra amiért a bácsit öregnek titulálta, vagy mielőtt azon gondolkodtam volna jó lenne, ha megnyílna alattam a föld, a bácsi megállt és ezt mondta lányomnak:

“És te, kicsi lány, hány éves vagy ma? (Ha esetleg szégyellte azt amit kislányom mondott neki, nem mutatta ki)

Beszélgettek néhány percig, a bácsi gratulált lányomnak, aztán elváltak útjaink. Néhány perccel később kislányom odafordult hozzám és ezt súgta a fülembe:

“Csinálsz rólam egy képet ezzel az öreg bácsival a születésnapomon?”

Ez igazán édes dolog volt, és bár nem tudtam a bácsi beleegyezik-e majd, mindenképpen meg akartam őt kérni. Megtaláltuk a bácsit néhány sorral odébb és odamentünk hozzá. “Elnézést, ő Norah és azt szeretné, hogy készíthessünk Önnel egy fényképet a születésnapja alkalmából.”

A bácsi arca először meglepetést, aztán örömöt mutatott. Megtámaszkodott a bevásárlókocsin, a mellkasára tette a kezét és ezt kérdezte:

“Egy képet szeretne? Velem?

“Igen, a szülinapomra.” – válaszolt Norah.

A bácsi beleegyezett. Elővettem a telefonomat és lefényképeztem őket.

Kislányom rátette a puha kezét a bácsi puha kezére. A bácsi csak nézte őt, miközben a lányom az idős kezet és a rajta futó ereket vizsgálgatta.

A kislányom megpuszilta a kezét és az arcára tette. A bácsi nagyon meghatódott. Megkérdeztük a nevét, Dan-nek hívták. Eléggé útban voltunk másoknak, de nem érdekelte őket.

Valami varázslatos dolog történt akkor a boltban és mi mindannyian éreztük ezt. Norah és Dan észre sem vették, úgy beszélgetnek mintha régi barátok lennének.

Olvasd el ezt a cikket is –>  Daisy mind a hét kölykét elvesztette: enni sem akart fájdalmában, végül a sorstól páratlan jutalmat kap

“Néhány perccel később megköszöntem Dan-nek, hogy időt szánt ránk. Ő pedig ezt mondta: ” Nem, én köszönöm Nektek. Hosszú idő óta ezt volt az egyik legszebb nap az életemben. Nagyon boldog vagyok most, Norah.”

Megölelték egymást aztán elváltunk. Norah egészen addig bámulta a bácsit, ameddig az el nem tűnt a látószögéből. Hazudnék, ha azt mondanám, nem könnyeztem meg a dolgot.

Nagyon meghatott engem ez a találkozás és úgy gondoltam, írok róla egy történetet a Facebook-on. Közzétettem, néhány fotóval együtt. Aznap este kaptam egy üzenetet egy helyi olvasótól, aki ismerte Dan-t.”

“A bácsi felesége Mary márciusban elhunyt, azóta egyedül él. Azt írta, biztos nagyon meghatotta Dan-t a kislánnyal való találkozás és soha nem fogja ezt elfelejteni.

Elkértem Dan telefonszámát és felhívtam őt néhány nap múlva. Meglátogattuk a Dance Cozy éttermet és kitakarítottuk a lakást. Dan megborotválkozott, szépen fel volt öltözve, 10 évvel fiatalabbnak nézett ki. Az asztalra papírt és színes ceruzákat készített ki és megkérte Norah-t rajzoljon neki valamit, amit aztán kitehet a hűtő ajtajára. Norah vidáman rajzolni kezdett.

Aznap több mint három órát töltöttünk Dan-nel. Nagyon türelmesen és megértően bánt az én kis cserfes lányommal. Letörölte a kis szájacskáról és a ketchöpöt és odaadta neki a csirkefalatjait. Mikor már kint voltunk a kertben, a bácsi elővett egy apró bicskát a zsebéből, a kertben nyíló rózsákból levágott egyet és odaadta Norah-nak.

De előtte eltöltött legalább 10 percet azzal, hogy levágja róla az összes tüskét. Ez a rózsa, ma elszáradva és zacskóba téve, ott pihen a kislányom egyik párnája alatt.”

“Norah minden nap kérdezget Dan-ről. Aggódik érte, hogy esetleg nem éhes-e, vagy nem fázik-e, nincs-e egyedül vagy hogy van e sajt a szendvicsében. Azt szeretné, hogy jól érezze magát, azt szeretné, hogy szeretetet érezzen maga körül.

Olvasd el ezt a cikket is –>  Nyolcféleképp is hasznosíthatod a mosogatószivacsot: a növényöntözéstől az otthoni pedikűrig

Dan is sokat gondol Norahra. Egyik látogatásunk alkalmával elmondta, hogy a felesége halála óta egyetlen éjszaka sem aludt nyugodtan. Viszont mióta Norah-val találkozott, sokkal jobban alszik. “Norah levett a lábamról.” – mondta.

Erre elkezdtem könnyezni. 78 év különbség van kettejük között, s olyan mintha a szívük és a lelkük már ismerte volna egymást régebbről. Norah és én megbeszéltük, hogy minden héten meglátogatjuk Dan-t, még ha csak 15 percre is, vagy egy ölelés erejéig. Vagy esetleg csak beadjuk neki a kedvenc süteményét.

Meghívtam őt a hálaadás ünnepségre hozzánk. Most már a családunkhoz tartozik, akár tetszik neki, akár nem. Már ennek a kilenc tagú családnak a tagja és ahogy Norah mondta: ”Szeretnünk kell őt!”

Néha egy idegennel való beszélgetés gyönyörű dolgokhoz vezethet.”

Te mit gondolsz? Ne felejtsd el megosztani! 

(Forrás: csodalatos.co)